3. fejezet

Maggie pasija?

Másnap reggel Maggie már 7-kor a kapucsengőt nyomkodta. Félálomban baktattam le a lépcsőn, mire Maggie eléggé meg volt lepődve.
-Donna mit csinálsz még? Mondtam, hogy ma sok dolgunk lesz!-vette elő a kis jegyzetfüzetét.
-Álmos vagyok. Ilyenkor még mindenki alszik.-mondtam, majd ásítottam egyet.
-Oké, megvárom, amíg feltámasztod magad.
-Nagyon rendi vagy.
-Te normális vagy baszki?-rontott le Jack a lépcsőn.-Maggie baszki 7 óra van!
-Senki sem kérte, hogy kelj fel.-mondta Maggie.
-Úgy nyomkodtad a kapucsengőt, mint egy idióta.-mondtam a lépcsőkorlátnak támaszkodva.
-Tessék! Donna is megmondja!-mondta Jack.
-Maggie Hamilton megérkezett.-jött le Danny félálomba, akit Henley követett.
-Merritt még alszik. Lehetetlen felkelteni. Egy háborút is átaludna.-mondta henley, amjd a konyha felé vánszorgott.
A konyhában raktunk fel kávét. Még én is megittam egy bazi nagy bögrével,pedig rühellem a kávét. Mondjuk ha nem iszom meg, akkor az asztalon alszok el, amit nem nagyon akartam.
-Kávét valaki?-kérdezte Henley.
-Én kérek!-nyújtottam a kezem a kiöntő után.
-Nem lesz az egy kicsit sok?-kérdezte danny.
-Ha nem akarod, hogy összeessek a nap folyamán, akkor nem.-ráztam a fejem.
Az újabb bögre kávé után már nagyjából fittnek éreztem magam. Nagyjából végeztünk a felélesztéssel, amikor kinyílt a bejárati ajtó.
-Ez mi?-kérdezte Maggie.
A konyhaajtóban haamarosan egy pasi és egy nő jelent meg.
-Megérkeztünk Párizsból.-mondta a pasi.
-Milyen volt?-kérdezte Henley.
-Remek.-mondta a nő.
-Te lennél Donna?-kérdezte tőlem a pasi.
-Igen.-bólintottam.
-Dylan Roads.-nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.-Ő pedig itt Alma Dray.-mutatott a szőke nő felé, akivel szintén kezet fogtam.
-Nagyon örvendek!-mondtam.
-Úgyszintén.-mosolygott Alma.
-Kávét?-kérdezte henley.
-Ide vele.-mondta Alma, majd elővett egy bögrét a konyhaszekrényből.
Miután Alma és Dylan nagyjából beszámoltak a párizsi útjukról, gyorsan felmentem átöltözni, hogy minél hamarabb belevessem magam Maggie napirendjébe. A napirend pedig elég hosszú és zsúfolt volt. Miután Maggie ismertette azt hittem lecsapom.
-Ez komoly?-kérdeztem.
-Naná.
A kanapén ült, én pedig az egyik fotelben. Maggie elég szervezett, ha ilyenekről van szó. Kitalálta, hogy el kell mennünk a könyvesboltba, vásárolni, a plázába, valamint ittre is tervezett valami kis apróságot. Elleszünk az tuti.

-Ez jó lesz?-emelt fel egy vázát.
-Ezt Henleynek? Kizárt.-ráztam a fejem.
Henleynek ugyanis hamarosan szülinapja lett, és Danny elrángatott másnap a háztartási boltba, hogy szerezzünk be valamit Henley szobájába. A tegnap ugyanis kifárasztott egy kicsit, mivel Maggie a lehetetlent akarta megvalósítani. Nagyjából sikerült is. Henley szülinapja épp jókor jött, ugyanis Danny elrángatott egy kicsit vásárolni, amivel egyrészt közelebb kerülünk egymáshoz, másrészt pedig lemaradok a napi Maggie adagomról.
-Nincs több ötletem.-adta fel Danny.
-Ilyen könnyen feladod?-kérdeztem.
-Évek óta ismerem, most mégse jut eszembe semmi.
-Nekem lenne egy ötletem, méghozzá ezzel.-emeltem fel egy fényképkeretet, amiben az tetszett meg a legjobban, hogy több részre volt osztva, így több fényképet lehetett beletenni.
-Mégis mi?
-Bűvész vagy, de ez nem esett le?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét.
-Rakhatnánk be Henleyvel közös képeket, vagy akármit és ezt odaadhatnánk neki.Nem kerül sokba, ráadásul roppant ötletes és kreatív.
-Nem rossz ötlet. Szerintem Henley örülne neki.
Gyorsan megvettük a képkeretet, majd épp indultunk volna haza, amikor észrevettem Maggiet egy fiúval a pláza másik oldalán.
-Azt hittem nincs pasija.-tűnődött Danny.
-Nincs is. Jack lenne az első aki kinyírná.
Gyorsan elővettem a telefonomat és felhívtam Maggiet. Kicsengett, Maggie meg isnézte, majd egyszerűen kinyomta.
-Ezekszerint tényleg a pasija.-raktam vissza a telefont a zsebembe.-De inkább menjünk haza.
Beültem a kocsiba, majd bekötöttem magam.
-Minden oké?-kérdezte Danny.
-Persze. Csak a legjobb barátnőm bebalfaszult. Ismét. Nem újdonság.
-Mutatok neked valamit,mielőtt még hazamennénk.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, az autó már rohant is kifelé a városból.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod.
Danny nem árult el nekem többet. Az ablakot lehúztam, és óvatosan kihajtottam rajta a fejem, hogy érezzem a szellőt. A kocsi végül a tengerpart melletti sziklaszirten állt meg, valahol az országút mellett. Kizállva nem láttam mást csak a végtelen óceánt. A nagy kékséget, amely türkizkék színben tündökölt.
-Ez fantasztikus.-dőltem neki a motorháztetőnek.
-Ide szoktam jönni, ha egy kis magányra vágyom vagy ha gondolkodni szeretnék. A víz valahogy megnyugtat.-magyarázta.
-Elhiszem.-bólintottam.
Egy jóideig csak álltunk ott és néztük a kékséget. Egy szót sem szóltunk. Akár örök életemben itt maradtam volna. Csak álltam volna és néztem volna a tengert. A telefonomat a kocsiban hagytam ugyan, de még így is hallottam a csörgést. Megkerestem a telefont, amin Maggie neve villogott.
-Mondjad!-szóltam bele.
-Szia! Otthon vagy?
-Nem. Miért?
-Negyed óra múlva otthon leszel?
-Várj!-azzal Dannyhez fordultam.-Hazaérünk 15 perc alatt.
-Az utak királyával beszélsz. Naná!-húzta ki magát büszkén.
-Igen.
-Akkor odamegyek.
-Oks. Szia!-azzal letettem.
-Miért is kell hazamennünk?-kérdezte Danny, miután eltettem a telefont.
-Tudod ez egy nagyon jó kérdés.

Amikor a kocsi befordult az udvarba Maggie már a lépcsőn ácsorgott. Valószínűleg tudta, hogy a többiek is itthon vannak, mégsem ment be. Kiszálltam a kocsiból, majd becsaptam az ajtót.
-Nem jössz be Maggie?-kérdezte Danny.
-De.-bólintott maggie.
Bementünk a házba, és amint az ajtó becsukódott Maggie belekezdett.
-Donna, van valami amit eddig nem mondtam el.
-Mi lenne az?-kérdeztem.
-Volt egy barátom. Legalább fél éve jártunk. Ma sajnos szétmentünk.
Ezekszerint a pasi, akivel ma láttuk tényleg a barátja volt. A rohadt fél éves barátja! A lábaim a járólapba gyökereztek, ugyanis amint Maggie befejezte megálltam és azóta el sem mozdultam a helyemről.
-A barátod? Nem tudtam, hogy volt barátod.-néztem Maggiere.
-De tudta!-szólt ki a nappaliból Merritt.
-Fogd be! Téged senki sem kérdezett!-kiáltott vissza Danny.
-Tudtad?-nézett rám kérdőn Maggie.
-Ma elmentünk Henleynek ajándékot venni és akkor láttunk a pasival. Felhívtalak, de kinyomtad. Fogalmam sem volt arról, hogy mit gondoljak Maggie.
-Sajnlom, hogy nem mondtam el.
-Sajnálhatod is!-kaptam fel a vizet.-Minden egyes rohadt kis történést megosztottam veled 5 éves korunk óta! Megemésztettem volna, ha 2 hónapróllenne, de fél év hosszú idő, Maggie! Miért nem bízol meg bennem? Te is tudod, hogy nem haraptam volna le a fejed, ha elmondod. Ismersz annyira! De ezekszerint én rohadtul nem ismerlek.
-Donna nem érted...
Maggie elkezdte a mondandóját, de nem tudta befejezni, uyganis a ház ajtaján bejött egy agyonzselézett, barna hajú csávó.
-Mondtam, hogy nem lesz fiú!-mondta Danny.
-De ő nem hozzám tartozik!-hárítottam.
-Maggie.-lihegett a srác.
Szóval ő a híres fél éves pasi.
-Lucas...mit csinálsz itt?-kérdezte Maggie.
-Nézd kicsim, elbasztam. Nagyon sajnálom azokat, amit mondtam neked. Felhívtam anyukádat, és ő mondta, hogy itt talállak.
-Elhiszem hős szerelmes, azonban neked semmi keresnivalód nincs itt!-csatlakozott a társasághoz Dylan is.-Átmásztál a kapun avgy mi?
-Sajnálom uram! Nem állt szándékomban betörni a birtokára. Csupán Maggietől szerettem volna elnézést kérni.-magyarázkodott Maggie istentudjakije.
-Akkor ezt megbeszélhetitek kint is.-mutattam az ajtóra, majd felmentem a szobámba.
Végigfeküdtem az ágyamon. A plafont bámultam, lehetséges, hogy szépséghibát kerestem rajta. Ki tudja. Egy örökkévalóságnak tűnő perc után kopogtattak az ajtón.
-Gyere!-szóltam ki, továbbra is a mennyezetet bámulva.
-Szia!-nem kellett felülnöm, ugyanis tudtam, hogy Danny az.-Maggie és a hősszerelmese elmentek.
-Hála Istennek.
-Mivel nincs semmi tervünk, ráadásul Henley sincs itthon, megcsinálhatnánk a fényképkeretet. Mit szólsz hozzá?
Felültem az ágyon.
-Benne vagyok!-bólintottam.
Át kellett mennünk Danny szobájába, ugyanis az ő gépén voltak a képek, amiket fel akartunk használni. Tegnap este sikerült Henleyvel csinálnom egy közös fotót, szóval azt is beletettük. Egyszerű fekete-fehérben nyomtattuk ki a képeket,a fényképkeretet pedig lefestettük sötétrózsaszínre, mivel állítólag Henley szobája világosrózsaszín, így a képkeret, majd ki fog tűnni. Raktunk bele selfieket, valamint az előadásról is képeket. Mire végeztünk egész elfogadható lett a végeredmény, ráadásul este is lett.
-Hoztam pizzát!-kiáltott Henley.
-Ezt eltesszük, mielőtt meglátná.-mondta Danny, majd betette a képkeretet egy dobozba, amit az ágya alá csúsztatott.-Így ni.
-Tuti nem fogja ott keresni?-kérdeztem, mivel egy kicsit kételkedtem abban, hogy Henley nem fogja-e megtalálni.
-Tuti.-bólntott, amivel megnyugodtam.
Gyorsan lesiettünk a konyhába, ahol már mindenki zabálta a sokás-sajtos pizzát. Leültünk, amikor hirtelen a képembe nyomtak egy pakli francia kártyát.
-Húzz egyet!-Alma tartotta felém a paklit.
Random kihúztam egy kártyát, ami a kör 8-as volt.
-Nézd meg jól, majd tedd vissza.-így is tettem.
Alma megkeverte a paklit, de a fele Dylan pizzáján landolt, aki mellette ült. Alma összekapkodta a lapokat, majd elémtett egyet.
-Ez volt az?-egy káró 5-ös volt.
-Nem. Az én kártyám a pakli alján van.-mondtam, mivel a lapom befigyelt.
-Baszki! Sosem fogok rájönni, hogy csinálják.-azzal letette a paklit, és folytatta az evést.
-Szakmai titok.-mondta Dylan.
-Milyen szakmai titok? Egy rohadt trükköt nem vagy képes elárulni.-háborodott fel Alma.
-Ugyan, nem gáz. Donna sem ért többet a kártyához.-mondta Jack.
-Csak hiszed.-mondtam.
Felvettem Alma pakliját, majd jól összekevertem a lapokat.
-Húzz egyet!-nyújtottam oda Danny felé.
-Ez komoly?-kérdezte.
-Húzz már egyet!-kérleltem.-Nézd meg jól, és tedd vissza.
Ugyanazt tettem, mint Alma. Amint a lap visszakerült a pakliba, újra jól összekevertem, majd letettem egy lapot Danny elé.
-Ez volt az?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét.
-És akkor mi van az inged zsebébe?-kérdeztem.
Furán nézett rám, de azért belenyúlt a zsebébe, ahonnan elővett egy lapot.
-Ez volt az.-mondta mosolyogva.
-Mi a fasz?-kérdezte Jack.
-Ezt csináld utánam ember!-mondtam.
-Ezt, hogy csináltad?-kérdezte Dylan.-Mert ez még a kártyabűvölő apádnak sem megy.
-Szakmai titok.-vigyorogtam rá.
-Nagyon okosnak hiszed magad, ugye?
-Ha ezt meg tudom, akkor ezekszerint okosabb is vagyok Mr. Szakmai Titok.
-Oké. Ezekszerint Danny csipkelődéseit átvette a lánya. Imádom az életem.
Erre mindenki elnevette magát. Vacsi után gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsim, amikor hirtelen jack jött be a szobába.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem.
-Tudod, Donna én a húgomként szeretlek. Úgy, mint maggiet.-kezdett bele, deátláttam a szitán.
-Mit akarsz?
-Áruld el, hogy csináltad azt a rohadt trükköt.-kérlelt.
-Felejtsd el! Kifelé a szobából!-löködtem kifelé.
Amint kiért a folyosóra valahogy Dannynek ütközött.
-Te mit csinálsz itt?-kérdezte Jackre nézve.
-És te? Éjszakai vizitet tartasz? Tudod mit? Nem érdekel.-azzal elment.
-Vigyázz vele, mert most napokig ezzel fog zaklatni.-nézett rám.
-Igyekezni fogok.-mosolyogtam.
-Jó éjszakát!
-Neked is!
Betettem a szobám ajtaját, majd mielőtt még lefeküdtem volna gyors feltöltöttem Instagramra egy képet: