6. fejezet

Leleplezés?

 

Másnap reggel, amikor felkeltem és beleéztem a tükörbe, azt hittem elásom magam. Kisírt, piros szemekkel ébredtem fel. Jézusom! Gyoran felöltöztem, majd egy gyors sminket tettem az arcomra. A karikákat nagyjából eltüntettem, de a szemeim továbbra is pirosakvoltak, ráadásul égett is. Mielőtt végképp megvakulok gyorsan lefutottam a konyhába, hátha valakitől kérhetek szemcseppet. Amikor beléptem a konyhába minden szem rám szegeződött.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is! Reggelit?-kérdezte Ama.
-Nem, köszönöm.Nincs véletlenül szemcseppetek?-kérdeztem.
-Szemcsepp? Miért?
-Kipirosodott a szemem, ráadásul ég is és nagyon fáj.
-Nekem van. Gyere fel velem!-mondta Henley.
Felmentünk a szobájába. Leültetett az ágyára addig, amíg ő elment megkeresni a szemcseppet. Kisvártatva issza is tért.
-Mit csináltál vele?-kérdezte, miközben a szemeimet tanulmányozta.
-Nem tudom, de légyszíves csinálj vele valamit!
Henley óvatosan hátrahajtotta a fejem, majd cseppentett a szemembe, ami az elején csípett, viszont amint nagyjából kitisztult a látásom egész türhető volt.
-Egy kicsit még csípni fog, de 10 perc múlva már nem is fogsz rá emlékezni. Majd lefekvés előtt gyere át, és akkor majd még egyszer belecseppentek. Nem tudom, hogymikorra fog elmúlni, de ha holnap reggel is ilyen lesz, akkor el kéne menned dokihoz.
-Köszi!
-Donna, ami a tegnap estét illeti.-kezdte el, de bevallom őszintén, hogy nem nagyon érdekelt semmi, ami a tegnap estével kapcsolatos.
-Hagyjuk ezt most, jó? Majd legközelebb megbeszéljük.-azzal felálltam az ágyáról.
-Jó, persze. Ahogy szeretnéd.
-Köszi a szemcseppet! Szia!-azzal távoztam a szobájából és átmentem a sajátomba.


Maggie
Irtóra utáltam Jacket. Általában is utáltam, mivel a rokonom és az a dolgom, mint rokonnak, hogy bizonyos szinten utáljam, de amikor elmondta, hogy mi volt Donnával azt hittem megfolytom. De nem csak őt, hanem mindenkit. Donna írt facen, hogy ma egyedül akar lenni, Lucas pedig edzésen van, ugyanis focizik. Tehát a mai napi programom az unatkozás. Épp a kanapén néztem egy filmet a tévében, amikor csengettek. Elmentem ajtót nyitni. Jack és Danny állt a túloldalon.
-El lehet húzni! Na csá!-fogadtam őket elég kedvesen.
-Ugyan, maggie!-azzal Jackfélretolt és bejöttek.
-Ugye tudod, hogy ez betörésnek számít?!-csuktam be az ajtót.
-Nem ezért jöttünk Magg!-kezdte Jack.
-Ha Donna miatt jöttetek, akkor tudnotok kell, hogy kinyírlak benneteket, amint találok rá valami megfelelő tárgyat.
-Nem Donna miatt jöttünk.-mondta Danny-Mit tudsz valami Noahról?
-Noah? Mármint Noah Emerson?-kérdeztem.
-Franc tudja. Állítólag tegnap haza kísérte Donnát. Shelby hzánál futottak össze, amikor Donna haza akart jönni.-magyarázta Jack.
-Noah Emerson hazakísérte Donnát? Ez de jóóó!-ugrándoztam.-Az a csávesz egy isten! Donna kurva mázlista.
-Ha te mondod.-vont vállat Danny.
-Amúgy a szobámban volt egy cetli egy címről. nem tudod hova lett?-kérdezte Jack.
-Nem, de a címre emlékszem.-mondtam.
-Megmondod?-kérdezte Danny.
-Meg, de csak akkor ha engem is visztek.-vetettem be a gúnyos mosolyom.
-Na az ki van zárva!-mondta Jack.
-Ha tudni akarod a címet, akkor hoznunk kell.-nézett rá Danny.-Na menjünk!
Gyorsan bezártam a lakást, majd lementünk Jack kocsijához.Beülve elmondtam a címet, ami igazából egy raktárépület volt a külvárosban. Teljesen elhagyatottnak látszott, amikor kiszállva körbenéztem.
-Itt van a B6-osépület.-mondta Danny.
Valahogy felfeszítették a raktár ajtaját, majd bementünk. Belülről egyltalán nem nézett úgy, mint egy használaton kívüli épület. Oldalt találtam egy villanykapcsolót, amit fel is kapcsoltam. A terem túlsó végében fel is gyulladtak a lámpák. Közelebbről érve fényképeket véltem felfedezni. Fényképeket Donnáról.
-Mi a franc?-néztem végig.
Mindegyik fényképen rajta volt a készítés napja és az időpont. A legfrisebb az tegnap készült:

Igyekeztem másról is épet találni. Mondjuk Dannyről, Michelleről vagy rólam, akár Noahról, de csak Donnáról készültek képek. Dannyre néztem, aki aggódva bámulta a lányáról készült fotókat.
-Most mit csináljunk?-nézett rá Jack.
-Nem szólunk neki. De ezt mindkettőtöknek meg kell ígérnie! Maggie, nem ajánlom, hogy eljárjon a szád!
-Nem fog.-mondtam halálkomolyan.
Danny gyorsan levette a legújabb képet a falról.
-Tűnjünk el innen!
Kifele menet még lekapcsoltam a lámpát, Jack és Danny pedig visszazárták az ajtót. Gyorsan beültünk a kocsiba. Engem kitettek a lakás előtt, majd továbbhajtottak. Amikor végre újra otthon voltam, elkezdtem magam mélyebben beleásni a dolgokba. Remélem Donnának nem lesz semmi baja, mert most kezdem el csak igazán félteni.


Donna
A napot a szobámban töltöttem. Jack és Danny elhúztak valahova, Merrittnek és Dylannek pedig dolga akadt, szóval csak Alma, Hnley és én maradtunk a házban. Oké, nem az egész napot töltöttem a szobámban, uyganis az ebédben is segítettem, valamint délután csináltunk gyümölcstortát is. A tetejére én tettem rá a gyümölcsöket, és a végeredmény egészen gusztusos lett. Jackés Danny estére értek haza, kissé Merritt és Dylan után. Henley, Alma és én épp a gyümölcstortát ettük, már nagyjából a fele hiányzott. Henley szerencsére lefotózta az egészet is, tehát lesz valami, ami emlékeztet rá.
-Kettőt kellett volna csinálni.-mondta Dylan.
-Akkor is ennyi fogadott volna titeket.-mondta Alma, majd egy újabb szeletet tett a tányérjára.
-Honnan tudod?-kérdezte Dylan.
-Gondolj bele. Henley imád mindent ami édes. Donna nagyjából ugyanazon a szinten van, csak egy picivel alatta, de már nem sok kell, hogy utolérje. Ők elfeleztek volna egyet ketten. Alma pedig megeszik mindent, ami finom, szóval megvan a harmadik fél. Ennyi.-zárta le az elméletét Jack.
-Bazd meg magad!-fűztem hozzá.
-De rohadtul!-tette hozzá Henley.
A tortából persze a fiúk is ettek, habár egy szeletnél nem jutott nekik több. Mivel a gyümitorta volt a vacsi, így vacsi után még lent akartam maradni, de Danny valamiért kihívott a nappaliba, azzal azindokkal, hogy négyszemközt szeretne beszélni velem. A nappaliba érve nem ültem le, hanem megálltam, ő pedig velem szemben állt meg.
-Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem.
-A tegnapról.-kezdte el. Miután látta, hogy a teljes figyelmemet rá szentelem folytatta.-Egy kicsit felzaklatott az, hogy Henley úgy kiborult, miközben csak jót akartam neki Miután kijöttem a házból, beültem a kocsiba és dühömben hazajöttem, Henley pedig utánam. Itthon aztán jól kiveszekedtük magunkat, aztán amikor hazaért Jack és merrit és megkérdezték merre vagy, teljesen lefagyott bennem a vér. Vissza akartammenni érted, de aztán beállított az a ribanc és mondta, hogy rutin ellenőrzést tart. Fogalmam sem volt arról, hogy mit mondjak neki, ugyanis az igazat nem akartam. Megkönnyebbültem, ugyanakkor meg is lepődtem, amikor azzal a sráccal léptél be az ajtón.
-Amúgy most minden rendben köztetek? Mármint közted és Henley között.-kérdeztem.
-Igen. Most már minden rendben.
-Örülök.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Tegnap amúgy miért hívtál apának? Mármint nem rosszindulatból kérdezem, hanem csak úgy.
Baszki! Tegnap apának hívtam, de totál véletlenül. Igazából foggalmam sincs, hogy miért mondtam. Ez jött a számra? Vagy valami más?
-Mondhatni, hogy csak jó fényt akartam vetni, mivel a pipike meglátogatott minket. Ráadásul fiút is hoztam magammal. Gondoltam, ha látja, hogy már apának hívlak, akkor elhisz, hogy tényleg jól kijövünk egymással.-Mindenféle halandzsa dumát összehordtam. Ennyire szánalmasnak még sohasem éreztem magam.- De ha nem akarod, hogy apának hívjalak, akkor nekem édes mindegy.-vontam meg a vállam.
-Nem, dehogy! Semmi bajom vele, csak egy kicsit meglepett.
-Oks.-Ennyi? Mindjárt elásom magam.
-Ezzel még tartoztam neked.-vett elő egy kisebb méretű dobozt, majd átnyúújtotta.-Becsomagolni már nem volt időm.
Mosolyogva átvettem tőle a dobozt. Kibontva a várva vágyott Iphone 5-öt pillantottam meg, ráadásul egy virágos tok is volt rajta.
-Ez az enyém?-kérdeztem.
-Igen, a tiéd.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm szépen!-ugrottam a nyakába.
Nem azért öleltem meg, mert vett nekem egy telefont. Az volt a legkisebb. Amióta megismerkedtünk nagyon sokat tett értem. Onnantól, hogy hazavitt, miután elájultam ott maradt velem, egészen eddig. Mindegy mi van, mindig én vagyok neki az első. Mindent úgy tesz, hogy nekem jó legyen. Valahogy éreztem, hogy nekem is tennem kéne tennem valamit, de eddig még nem jöttem rá, hogyan tehetném...