8. fejezet

Visszajátszás

*Donna*
Este amint hazaértem felmentem a szobámba és azonnal elaludtam. Ruhástól. Reggel a telefonom csörgése ébresztett fel. Félkómástan kutattam a készüléket. Amikor végre megtaláltam fel is vettem.
-Haló!-szóltam bele kihalófélben lévő hangon.
-Szia! Itt a legjobb barátnőd. nem szándékozol beengedni?-Maggie volt. Ki hitte volna?
-Te már itt vagy?
-Aha. Na beengedsz?
-Be.
Azzal letettem a telefont. Félhullán megkerestem a szemüvegemet, majd feltettem és felhúztam az este az ágyam mellé dobott tornacipőt. Lementem az emeletről, amjd kinyitottam a bejárati ajtót, de Maggie nem állt a túloldalán. Kimentem a teraszra és észre is vettem. Maggie a kapu túloldalán topozékolt és amikor észrevett vadul integetni kezdett. Odamentem hozzá.
-Azt hittem tudod a kódot.
-Nem működik.
Megpróbáltam én is, de úgy se működött.
-Felhívom aput.-azzal már tárcsáztam is apu számát.
-Haló!-egy csörgés után fel is vette.
-Szia!
-Szia! Valami baj van?
-Nem, semmi. Csak nem működik a kapukód. Maggie nem tudott bejönni. Náam se működik.
-Nem működik? Reggel pedig még jó volt.
-Most viszont nem. Azt írja ki, hogy hibás.
-Dylan már intézkedik. A szerelő hamarosan megy Almával együtt. Addig ne csináljatok semmi hülyeséget.
-Igyekezni fogok az ügy elérése érdekében.
-Helyes! Szia!
-Szia!-azzal letettem.-A szerelő hamarosan jön. Apu  üzeni, hogy ne csináljunk semmit.
-Ok. Amúgy mi ez a ruha rajtad? Valamint nagyon szexi a pulcsid.
-Köszi. Hosszú éjszakám volt.
-Vettem észre.-azzal Maggie letette a táskáját a földre és levette a lábáról az egyik magassarkú cipőjét, majd átnyújtotta a kapu rácsain keresztül.-Üsd szét vele.
-Mit?
-Azt a kódos szart! Vedd már el!
-De oda a cipőd.
-Van nálam másik. Donna!
-Oké, de rád fogom fogni.-mondtam, majd elvettem a cipőjét.
-Csak nyugodtan.
A cipővel a kapukód beíró gépezethez mentem, aminek sose tudtam a rendes nevét, majd egy határozott mozdulattal beleállítottam a sarkát. A gép egy apró robbanással és utána füsttel jelezte, hogy kipurcant. A kapu azonban kinyílt. Maggie időben a másik cipőjét is levette és mezítláb tipegett be az udvarba. Épp ekkor kanyarodott be Alma kocsija, amelyiket egy másik követett. Amikor kiszálltak Alma is és a szerelő is eléggé zavarodott képet vágott.
-Azt hittem zárva van a kapu.-mondta Alma.
-Nem tudtam, hogy egy magassarkú erre is jó.-húzte ki a szerelő a cipőt a kódósizéből.
-Danny mondta, hogy ne csináljatok semmit!-szidott le minket Alma.
-Így is ki kell cserélni. Valaki megbabrálta a rendszert. A riasztót is kicseréljem?
-Egy pillanat.-azzal Alma elővette a telefonját és odébb vonult, hogy még véletlenül se halljuk mit beszél. Fél perc múlva vissza is jött.-Igen, a riasztót is legyen szíves kicserélni.Valamint a kapukódot. Donna ti pedig menjetek be.
Maggievel bementünk, majd félperc múlva Alma is követett minket.
-Mit keresett Maggie cipője a kapukód beíró gépben?
-Ő mondta, hogy állítsam bele.-mondtam.
-Kössz.-mondta Maggie.
-Te mondtad, hogy rádfoghatom.
 -Oké, elég! Meg kell várnom, amíg a szerelő elmegy, addig összeszedem a cuccokat, amik itt maradtak, ti pedig vigyázzatok magatokra!-azzal Alma felment az emeletre.
Gyorsan ettem reggelit, közbe végzett a szerelő, így Alma is elment. Ezután a szobámban voltunk. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy legalább jöjjön be valami levegő.Maggie a hifiből üvöltette a zenét, közbe pedig a szekrényembe kutakodott.
-Mit keresel?
-Egy ruhát. Neked. Ma estére.
-Minek?
-Mivel Noah is ott lesz. Hahó!
-Várj! Honnan tudsz te Noahról?
-Mondtad.
-Kizárt. Nem említettem neked.
-Jack mesélte, hogy jön ő is.
-Meglehet. De nem kell semmiylen extravagáns ruha ahhoz, hogy lenyűgözzem. Ugyanis nem akarom lenyűgözni.
-Aha persze.-bólogatott.
-Komolyan!
-Oké, elhiszem. De ezt honnan szedted?-vett elő egy ruhát.
-Ezt a végzős bálra vettem.
-Minek vetted már meg most?
-Mert a tanulással akarok foglalkozni jövőre nem a végzős bállal. Már nyár elején megvettem a ruhát.
-Akor ezt veszed fel.
-Kizárt! És mit veszek fel a végzős bálra?
-Majd addigra veszel egy másikat. De ma este ezt fogod felvenni.
-Meg amit te elképzelsz!-tiltakoztam.

 

 

-Most boldog vagy?-kérdeztem este, amikor épp lefelé mentem a lépcsőn.
Maggie önelégült képet vágott.
-Igen.-ugrándozott.-Ha ebben nem nyűgözöd le Noah-t, akkor semmiben sem.
-Mondtam, hogy nem akarom lenyűgözni!
-Aha persze.-röhögött.
Hamarosan kinyílt az ajtó és Jack lépett be rajta.
-Azta a rohadt!-mondta, amikor meglátott minket.
-Nagyon vicces. majd röhögök, ha ráérek.-mondta Maggie, majd félrelökte Jack-et és kisétált az ajtón.
-Csak utánad.-engedett előre jack.
-Köszi!-mosolyogtam.
Maggie a kocsiban már befurakodta magát az anyósülésre. Én hátra ültem, majd miután Jackis beült elindultunk. Az út közben megszólalt a Messenger. Noah írt:

Noah: már itt vagyok :) megvárlak az épület előtt :)
Donna: mi már úton vagyunk :) köszi, kedves tőled! :)
Noah: ugyan semmiség ;)

-Maggie, ha kacsintós fejet írt, akkor mi van?-szóltam előre.
-Hogy meg akar dugni.-röhögött.
-Erről apámnak egy szót se!-szóltam Jackre.
-Nem hallottam semmit.-mosolygott Jack.
Noah a színház előtt ácsorgott, ahogy ígérte. Lucas is mellette állt, pár méterrel arrébb. Maggie, amint kiszállt Lucas karjaiba vetette magát.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-mosolygott.-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm szépen! Remélem jólérzed majd magad.
-Biztosan. Jó ideje várok már erre. Bemehetnénk.
-Oké.-bólintottam.
Bementünk az épületbe. Maggie és Lucas eltűnt a látókörömből.
-Figyi, nekem még előtte el kell mennem azapukámhoz. Megígértem neki, hogy előtte benézek.
-Oké, menj csak.-bólintott.
-Majd bent találkozunk.-intettem
A biztonságiőr szó nélkül beengedett az öltözők folyosójára, és még útbaigazítástis adott. Apu nagy szerencsémre a folyosón ácsorgott.
-Szia!-mosolygott, amikor meglátott.
-Szia!-öleltem meg, amint odaértem.-Izgulsz?
-Talán egy kicsit. Ez az első, amikor te is itt vagy.
-Az előzőn is itt voltam.-húztam fel a szemöldököm.
-De az nem számít.
-De igen. Csinálj olyan nagy buborékot.
-Buborékot?
-Aha. Olyan jól néz ki.
-Azon leszek.-bólintott mosolyogva.


*Maggie*
Donna bement Noahval a színházba, mi pedig elkértük Jacktől a kocsit, ahogy az már eleve meg volt beszélve. Beszálltunk a kocsiba, majd Lucas a raktárhoz vette az irányt.
-Donna biztos nem fog haragudni?
-Nem. Az egészről nem tud semmit.-ráztam a fejem.-Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttél velem.
-Semmiség. Itt a fényképező?
Kinyitottam a kesztyűtartót, amiből elővettem a gépet. Lucas hamarosan meg is állt a raktár mellett. Mivel már sötét volt hoztunk zseblámpát is. Kinyitotta a raktár ajtaját, majd felkapcsoltuk a villanyt. A képek napról-napra többek lettek. A készítője már új táblát kezdett. Ma már fel volt rakva a következő.

 

 

-Nézd! Rajta van az időbélyegző.-mutatta Lucas.-Alig negyed órája járt itt utoljára.
Gyorsan körbekattintgattam, majd elhúztunk a helyiségből. Lekapcsoltuk a villanyt, visszazártuk az ajtót, beültünk a kocsiba és már ott se voltunk. A színházhoz visszaérve Lucas pont oda parkolta le Jack kocsiját, ahol az volt. A portás beengedett minket, utána azonnal a helyünkre ültünk. Donna az egyik páholyszerűségből nézte az egészet. A szeme csodálattal volt tele. Látszott rajta, hogy tényleg élvezi. Noaht viszont nem láttam.


*Donna*
Az előadás után összefutottunk Noahval az előtérbe.
-Ez fantasztikus volt!-lelkendezett.
-Ugye? Nekem is nagyon tetszett.
-Mégegyszer köszönöm ezt az élményt. Felejthetetlen.
-Nagyon szívesen!
Megölelt, majd távozott.
Apu öltözőjébe mentem. Leültem az egyik fotelba, majd elkezdtem Maggiet csörgetni, de nem vette fel a telefont. Miután feladtam letettem a telefont az asztalra és vártam. Apu kisvártatva belépett az öltözőbe két csokor virággal a kezében.
-Utálom az ilyet!-bosszakodott.-Virágot?
-Kérek.-röhögtem fel, mire nekem adta az egyik csokrot, a másikat pedig letette az asztalra.
-Amúgy mit szólnál ahhoz, ha ma egy pizzázóban vacsoráznánk?
-Pizzát akarsz enni?
-Te nem?
-Miattam jöhet.
-Akkor mehetünk.
Mielőtt elmentünk volna gyorsan beszólt Dylannek, hogy mi még elmegyünk valahova. A virágokat betettük a kocsi hátsóülésére, majd egy pizzázóba mentünk.

donna_atlas: @dannyatlas #vacsi #pizza #mutimiteszel #este #withmydad

-Amúgy tetszett?-kérdzete, miközben nagyban ettünk.
-Nem volt buborék.-vágtam durcás képet.
-Majd otthon csinálok neked olyan rohadt buborékot.-próbálta visszatartani a nevetést.
-Itt nem tudsz?
-Nem. Olyan nagyot nem.
-Kár. Pedig megnéztem volna, ahogy kihajítanak innen.-röhögtem el magam.
-Csak szeretnéd!
Nagyjából iylen szócsatákkal ment el az este. Épp mentünk volna haza, amikor apu telefonja megcsörrent. Gyorsan lebonyolította a hívást.
-Maggie eltűnt.-mpndta ki.
-Mi van?